Nemcsak a szakirodalom ismeretében, hanem a csoport megtartó erejét a saját bőrömön is megtapasztalva hiszem, hogy egy elfogadó közösség valóban gyógyító és előremozdító hatással bírhat. Irodalomterápiás önismereti csoportjaimban olyan teret szeretnék létrehozni és megtartani, ahol a kapcsolódás biztonságossá, a saját történet pedig megoszthatóvá válik, és eközben megragadhatóvá válnak azok az élmények is, amelyek majd lámpásként világítják meg az önmagunkkal való szembenézés kalandos, egyszerre felszabadító és félelmetes ösvényét.

Azt gondolom, hogy azon kívül, hogy minden élethelyzetben lehetőségünk van a változtatás mellett dönteni, rendelkezünk is mindazokkal a készségekkel, amikre szükségünk van egy teljes és autentikus élethez. Az ezekhez való visszatalálásban szeretném támogatni a hozzám fordulókat.

Érdeklődésem középpontjában a világban való kapaszkodóink keresése, az önazonos élethez vezető rögös út, a veszteségekkel kapcsolatos élményeink és az ezekből eredő személyiségfejlődés lehetőségei, valamint az ember-állat kapcsolat, illetve mindezekkel szorosan összefonódva az irodalom áll.