Múlt szombaton megtartottuk 2026 első nyílt napját, ami másfél éves történetünk során a negyedik (?) alkalom volt arra, hogy az érdeklődők ingyen, mindennemű elköteleződés nélkül kipróbálhassák a programjainkat. Aki járt már önismeretben, talán tudja, miért értékes egy ilyen lehetőség: amellett, hogy egy módszer vagy szakember melletti elköteleződés sokszor nem megy egyről a kettőre, a tér hangulata, a csoporttagok személyisége, a kínált technika érdekessége is nagyban hozzátesz a döntésünkhöz. Na meg persze, tagadhatatlanul az ár is – különösen, ha zsákbamacskát jelent, hogy mit is kapunk a pénzünkért.
A Műhely tagjai – azaz mi – is mind végigjártuk ezt a folyamatot a másik oldalról. Voltunk civilek, akik pszichológust, terapeutát, csoportot kerestünk, emberek, akik elvesztek az önismereti foglalkozások sokismeretlenes egyenletében, résztvevők, akik olyan programra csöppentünk be – akár komoly összegekért – ami valamiért nem passzolt aztán hozzánk. Tudjuk, milyen elveszni a pszichológia és a terápiás módszerek útvesztőjében, és azt is, hogy mennyire nehéz újabb és újabb keresgélésbe fogni egy kudarcélmény után.
Nem minden módszer passzol mindenkihez, és nem lesz meg a közös hang bármely segítő szakemberrel sem – a tökéletes megtalálásához sokszor hosszas keresgélés, kitartás, és a csillagok kedvező együttállása is kell. A teljes utat senkinek sem tudjuk megspórolni, de ezekkel a demóalkalmakkal talán egy picit mégis ki tudjuk húzni a probléma méregfogát.

Na de milyen volt a szombatunk, hogy néz ki egy ilyen nyílt nap?
Ezúttal öt foglalkozásra tudtak regisztrálni az érdeklődők. A reggelt egy művészetterápiás csoporttal kezdte Lőrincz Beca, őt egy pszichodrámás betekintő követte a 100 Ajtó Pszichodráma szervezésében, ezután Vukov Johanna tartott irodalomterápiás foglalkozást és Takács Dalma szintén művészetterápiát, majd Turchányi Zsófi zárta a sort egy rave improval.
A klasszikusan 2-3, akár 4 órás foglalkozások rövidített változatát, úgynevezett „demóworkshopokat” kínáltunk. Noha egy-másfél óra aligha elég arra, hogy mélyre ássunk az önismeretünkben – és szakmaiatlan is lenne ilyen ígéretet tennünk – , ahhoz azonban épp elég, hogy az érdeklődő megmártózhasson picit egy módszerben, képet kapjon a szakemberről, valamint a technikában rejlő lehetőségekről is. És persze azért a csoportok mentén történteket is mindenki hazaviheti: ha a hátsó kertet nem is ástuk fel, minden programról kaptak a résztvevők pár olyan útravaló önismereti kérdést, ami talán elindíthat értékes gondolatokat.

Csodálatos volt látni, hogy ezúttal is milyen sokan tartottatok velünk, és hogy voltak olyanok köztetek, akik több programon is ott voltak. Egy résztvevő egyszer félénken megkérdezte, nem gond-e, hogy ő több workshopra is regisztrált, pedig boldogabbá nem is tehetett volna bennünket. Azt gondoljuk, így kell jól használni a Műhelyt, így kell jól használni ezt a lehetőséget, ami tényleg tét- és áldozatmentes, és amiben mindenki addig merészkedik, amíg jólesik neki. Szeretettel várunk titeket induló csoportjainkra is, és búcsúzóul itt hagyunk néhány fotót az esemény hangulatáról. Külön köszönet értük Dancs Enikő Bianka Miának, aki ezúttal is karitatív alapon, csupa szívvel támogatta a tevékenységünket.







































