Identitáskrízis. Pro- és kontraérvek a külföldre költözés és az itthon maradás mellett. Anyagi szorongás, és önmagunk összehasonlítgatása másokkal, figyelvén: ki hol jár, miben tart előrébb, jobb életet él-e. Ismerős az érzés, amikor egyszerre vagy tele lehetőséggel és kétséggel? Amikor néha úgy érzed, minden nyitva áll előtted, máskor meg mintha minden út egyszerre zárulna be? Gyarmati Zea pszichológusunk bejegyzése.
Ez az identitáskereséssel, elveszettséggel és sokszori újrakezdéssel teli időszak nem véletlenül ilyen hullámzó, a pszichológia az elmúlt húsz évben külön életszakaszként kezdte vizsgálni, és bontakozó felnőttkornak (emerging adulthood) nevezte el (Arnett, 2000) ezt az időszakot.
Ez a 18 és 30 közötti életszakasz öt jellemzővel írható le:
- Én-központúság: kevés kötelezettség, sok szabadság, viszonylag nagy függetlenség
- Identitásfelfedezés: meghatározó döntések születnek arról, ki vagyok, és ki szeretnék lenni.
- Instabilitás: költözések, munkahelyváltások, változó kapcsolatok, folyamatos mozgás a legtöbb életterületen
- „Valami közöttiség”: már nem serdülő, de még nem is teljesen felnőtt az ember
- Lehetőségek: a jövő nyitott, és bármilyen élet elképzelhető, lehetséges, hogy hamarosan rám mosolyog a szerencse és olyan életet élhetek, amilyet csak szeretnék, akár olyat is, amit most még megfogalmazni sem tudok
Bár ezek az élmények más más életkorokban is felbukkanhatnak, ebben az időszakban sűrűsödnek igazán, 18 és 30 között csúcsosodnak ki, mindenkinek egy picit máskor.
És hogy miért csak az elmúlt 20 évben beszélünk erről az életszakaszról? A válasz a globalizációban keresendő.
Ma elméletileg bárki bárkivé válhat, bárhol a világon, a lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen. Csakhogy ez a végtelen szabadság gyakran bénító is lehet.
Hiszen hogyan válassz egyetlen irányt, amikor minden lehetségesnek tűnik? Ráadásul a lehetőségek kinyílásával elkopnak a tradicionális kulturális vonások, amik kijelölnék a követendő életutakat.
Az önmagunk meghatározása ma nemcsak szükségszerű, hanem egyben teremtő folyamat is, a globalizáció mindenkit arra bátorít: alkosd is meg az életed saját ösvényeit, mielőtt végig mennél rajtuk. Olyan, mintha a saját életünket kellene megalkotnunk, mint egy művészi munkát. Ez a művészi munka pedig sokszor zavarba ejtő mielőtt felszabadítóvá válna.
A szelf megalkotásának művészetéről, az én-alkotás egzisztenciális szükségletéről a késő-kapitalista modernitásban Erich Fromm és Michel Foucault értekeznek, gondolataik nagy hatást gyakoroltak az egzisztenciális pszichológiára (Foucault 1986, 1987 és Fromm 1969, 2007).
Ha te is épp az utad keresed, vagy elakadtál valahol a „bontakozás” közben és úgy érzed, hogy jól jönne a külső segítség, szeretettel várlak önismereti konzultációmon, ami segíthet tisztábban látni, merre vezethet a te saját ösvényed!
Hivatkozások
Arnett, J. J. (2000). Emerging adulthood: A theory of development from the late teens through the twenties. American Psychologist, 55(5), 469–480.
Foucault, M. (1986). The care of the self: The history of sexuality (Vol. III). Allen Lane
Foucault, M. (1987). The ethic of care for the self as a practice of freedom: An interview. In J. Bernauer
& D. Rasmussen (Eds.), The final Foucault (J. D. Gauthier, trans.) (pp. 1–20). MIT Press.
Fromm, E. (1969). Escape from freedom. Holt Paperbacks.
Fromm, E. (2007). The art of being. Constableon, ami segíthet tisztábban látni, merre vezethet a te saját ösvényed.
