Megtalálni a megfelelő segítő szakembert nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy valaki mellett biztonságban érezzük magukat, elköteleződjünk és fejlődjünk, rengeteg tényező együttállása kell: ilyen például a számunkra megfelelő módszer megtalálása, és a pszichológus személyisége is. Éppen ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk Nektek a nálunk praktizáló szakembereket – nem csak szakmailag, de emberileg is – hisz sokszor épp egy gondolat, egy mottó, egy preferencia segíthet abban, hogy megérezzük, kivel klappolunk igazán.
Értő figyelem és biztonságos csend, egy óriási könyvtár, és macskák minden mennyiségben. Ha Vukov Johannát kellene jellemeznünk, elsőre ez a három dolog jut eszünkbe róla – irodalomterapeuta-pszichológus-gyászkísérőnk csoportjait és üléseit egyaránt áthatja a művészetek és az állatok szeretete. Johi nagyjából egy éve erősíti a csapatunkat, következő irodalomterápiás csoportja, az Ismeretlen táj márciusban indul el. Ismerjétek meg őt közelebbről a most következő interjúnkból!
Hogyan találtál rá a hivatásodra? Milyen élmény vagy történet erősítette meg benned, hogy ez az utad?
Rex felügyelő rajongó kisgyerekként nyomozó szerettem volna lenni, utána pedig nagyon sokáig az állatorvosi pálya volt az álmom – itt is jelen volt bennem a dolgok mélyére való látás és a másokon való segítés iránti vágy. Majd a gimnázium évek elején egyre több olyan szépirodalom került elém, ami a lélek dolgait boncolgatta, és ezzel párhuzamosan egyre több pszichológiai tartalmat kezdtem olvasni. Végül 16 éves koromban több veszteség felhalmozódása után volt egy mélypontom, ahol azt éltem meg, hogy ugyan sokan vesznek körbe, de mégis egyedül maradtam a nehézségeimmel. Itt gyökeresedett meg bennem az az érzés, hogy senkinek sem kellene így éreznie magát, és én a lehetőségeimhez mérten valahogy tenni szeretnék ezért.
Az irodalom számomra mindig is mentőöv volt, így érkezett meg tehát később az irodalomterápia hozzám – meglepő volt látni azt, hogy amihez korábban kevésbé tudatosan nyúltam, valóban terápiás hatású lehet.
Bízom benne, hogy az állatok gyógyító hatása is összefonódik majd a szakmai tevékenységemmel egy ponton.
Mi számodra a leginspirálóbb a munkádban?
A klienseimmel való találkozások mindig inspirálóan hatnak rám. Rendkívül megtisztelő, hogy tanúja és kisérője lehetek akár a bizalom lépésről való felépülésének, akár a rendkívül nehéz érzések kifejezésének, vagy a tehetetlenség és a türelem együttesében való közös együttlétnek, és a fejlődés, a büszkeség és az öröm megélésének is. Ezek az őszinte élmények egytől-egyig felemelőek számomra.
Mit jelent számodra az, hogy „biztonságos tér”?
A valódi biztonságos térben egyrészt jelen van az elfogadás, hogy itt bárminek helye lehet, másrészt pedig jelen vannak a keretek is, amik mind a klienst, mind a szakembert egyaránt támogatják.
Mi az az első dolog, amit szeretnéd, hogy tudjanak rólad a klienseid/csoporttagjaid?
Hogy egyenlő felekként tekintek rájuk, és az első találkozástól kezdve őszintén hiszem, hogy képesek a változtatásra, amit el szeretnének érni
– én pedig a közös munka során törekszem arra, hogy a legjobb tudásommal és odafigyelésemmel kísérjem őket az önismereti útjukon, és a válaszaik megtalálása felé.
Mi segít neked feltöltődni?
Természet, állatok, mozgás – ha kiszakadhatok a mindennapi tevékenységekből, és teljesen meg tudok feledkezni az egyébként sokszor zakatoló gondolatokról.
Van-e egy könyv, film, zene vagy műalkotás, ami nagy hatást gyakorolt rád, és szívesen megosztanád a világgal?
Ha egyet kellene mondanom, akkor az a Harry Potter világa lenne, mivel ez volt a legelső „komolyabb” könyv, amit egyedül elolvastam gyerekként, és azóta is évről-évre előveszem könyv vagy film formájában. Szeretem, ahogyan megjelenik benne, hogy a nagy veszteségek után is bizony van értelme kapcsolódni és bízni egymásban.
Mi az a mondat vagy gondolat, ami gyakran elkísér? Van olyan kérdés, amit gyakran felteszel magadnak?
Örökös körforgásban mozognak bennem azok a visszajelzések, amiket arra kapok, hogy jó segítőnek látnak, és annak megkérdőjelezése, hogy vajon elég jó segítő vagyok-e. De azt hiszem ez a folyamatosság így is van rendjén, van benne egyensúly, van megállás és fejlődés is.
Mit jelent számodra a „jó segítő kapcsolat”?
A jó segítő kapcsolat támogatja a kibontakozást és a felelősségvállalást, megtart és kísér, de nem irányít.
Nagyon fontos számomra, hogy a segítő kapcsolat egy olyan térben történhessen, ahol lehetőség van nem csak a „kívülről érkező”, hanem akár az egymással kapcsolatos nehéz érzéseket is kifejezni – és ezáltal megélni, hogy ez nemcsak romboló, hanem éppen, hogy építő is lehet a kapcsolatainkban.
Mit tartasz a legnagyobb tévhitnek a munkáddal kapcsolatban?
Hogy csak akkor lehet/kell segítő szakemberhez fordulni, amikor már komoly baj van.
Van-e kedvenc rituáléd a mindennapokban?
Kávé + csend, vagy éppen sorozat/könyv, reggel és délután is.
Mit tanultál leginkább a klienseidtől/csoporttagjaidtól?
Hogy az életnek számtalan színe van, és a sötét árnyalatok semmivel sem kevésbé csodálatosak a többinél.
Miben változtatott meg téged a saját szakmai utad?
Egyrészt jobban megismertem a saját határaimat, és arra is ráébredtem, hogy mennyi minden van bennem, ha el tudom engedni a szorongás rétegeit. Nagyon hálás vagyok az önismereti csoportokért, és az ott megismert embereknek, akiknek köszönhetően kinyílhattam.
Kik a te valódi, hétköznapi hőseid, példaképeid?
Az egyik nagyanyám 100 évig élt, a másik pedig januárban töltötte a 93-at. Rengeteget tanultam tőlük az életről, a kitartásról, és megtapasztalhattam általuk a feltétel nélküli szeretetet is. Olyan világba vetett gyökerek a számomra, amikhez mindig visszanyúlhatok, megtartanak.
Szerinted mitől lesz igazán hiteles egy szakember?
Számomra attól hiteles egy szakember, hogy tiszteletben tartja a saját határait, legyen szó kompetenciahatárokról, vagy éppen a munka-magánélet-pihenés egyensúlyáról, és maga is kér segítséget, ha szüksége van rá.
Mi a mottód?
„Ha életünknek megvan a „miértje”, akkor majdnem minden „hogyanját” el tudjuk viselni.” (Nietzsche)
Ha egyetlen mondatot adnál útravalóul valakinek, aki most találkozik veled először, mi lenne az?
Dumbledore nyomán “Happiness can be found, even in the darkest of times, if one only remembers to turn on the light.”.
