Megtalálni a megfelelő segítő szakembert nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy valaki mellett biztonságban érezzük magukat, elköteleződjünk és fejlődjünk, rengeteg tényező együttállása kell: ilyen például a számunkra megfelelő módszer megtalálása, és a pszichológus, csoportvezető vagy épp jógaoktató személyisége is. Éppen ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk Nektek a nálunk praktizáló szakembereket – nem csak szakmailag, de emberileg is – hisz sokszor épp egy gondolat, egy mottó, egy preferencia segíthet abban, hogy megérezzük, kivel klappolunk igazán.
Szák Zsófi szociális munkás, művészetterapeuta és pszichodráma-asszisztens – Műhelyünk oszlopos tagja. Amellett, hogy rendszeresen dolgozik bántalmazottakkal, a Műhelyben is évről évre tart művészet-és irodalomterápiás csoportot abúzuson átesett nőknek. Ha szívesen felvennéd vele a kapcsolatot, ITT megteheted.
Hogyan találtál rá a hivatásodra? Milyen élmény vagy történet erősítette meg benned, hogy ez az utad?
Az alkotás, a kreativitás, a segítő szakmák, és bizonyos diszfunkciók/nehézségek is több generáción át öröklődtek a családomban. Talán ezt tekinthetem kiindulásnak. A tudatos döntésem mozgatórugója meg leginkább az érdeklődésem az ember és az ember nagy létkérdései iránt volt, meg az abba vetett hitem, hogy az önismereti út alkotóenergiákat szabadít fel és ezáltal egyre teljesebb életet lehet élni.
Mi számodra a leginspirálóbb a munkádban?
Az, amikor látom, hogy akivel együtt dolgozom, az találkozik valamivel magában, ami előreviszi.
Mit jelent számodra az, hogy „biztonságos tér”?
Azt, ahol teljesen önazonosnak lehet lenni.
Mi az az első dolog, amit szeretnéd, hogy tudjanak rólad a klienseid/csoporttagjaid?
Hogy nem hierarchikus kapcsolatokban gondolkodom.
Mi segít neked feltöltődni?
Az tölt fel leginkább, ha a természetben vagyok az állatainkkal, és legjobban azokat a nyaralásokat szeretem, ahol úton lehetek.
Van-e egy könyv, film, zene vagy műalkotás, ami nagy hatást gyakorolt rád, és szívesen megosztanád a világgal?
Több is, de most nagyon friss az élmény, nemrég fejeztem be Yalom Egzisztenciális pszichoterápia c. könyvét és nagyon szerettem olvasni, elmélyülni a tárgyalt kérdésekben.
Mi az a mondat vagy gondolat, ami gyakran elkísér? Van olyan kérdés, amit gyakran felteszel magadnak?
Apám, amikor rajzolni tanult ezt a tanácsot kapta:
„Vegyél egy tükröt és rajzold magadat, mert ami minden emberi arcban benne van, az benne van a tiédben is”.
Ez a mondat elkísér és a saját hivatásomban valami olyasmit jelent számomra, hogy ha meg tudom csinálni azt, hogy ne azt általánosítsam, ami én vagyok, hanem megtaláljam magamban azt, ami általános, akkor nagyon sok emberhez leszek képes kapcsolódni.
Mit jelent számodra a „jó segítő kapcsolat”?
Amiben meg lehet élni őszinteséget, amiben lehet erősödni és konfrontálódni saját magunkkal, de a segítővel is, ha szükséges. Amiben a segítő arra törekszik, hogy egy ponton már ne legyen rá szükség.
Mit tartasz a legnagyobb tévhitnek a munkáddal kapcsolatban?
Hogy „ez ilyen rajzolgatás”. Én teljesen komolyan alkotásnak gondolok mindent, ami művészetterápián készült, mert fontos belső folyamatok zajlanak a készítésük közben és ezek öltenek formát ezekben a képekben, szobrokban.
A pszichodrámával kapcsolatban pedig azt, hogy “színészkedés”, mert itt nem eljátszunk dolgokat, hanem belemegyünk a valós szerepeinkbe és onnan valóban megéljük a történéseket.
Van-e kedvenc rituáléd a mindennapokban?
Amikor reggel felkelek, akkor egyből keszítek egy meleg, mézes tejeskávét és leülök olvasni. Ez a napjaim egyik legjobb része, sokkal nyugodtabban indulok neki a feladataimnak, mert már a nap kezdetén adtam magamnak fél-egy órát elmélyülni és szellemileg töltődni.
Mit tanultál leginkább a klienseidtől/csoporttagjaidtól?
Nagyon sok mindent, kérdezni, hallgatni, határt tartani, megengedni, csöndben jelen lenni…
Miben változtatott meg téged a saját szakmai utad?
Egyre komolyabban veszem magam, miközben egyre kevésbé veszem magam komolyan 🙂
Kik a te valódi, hétköznapi hőseid, példaképeid?
Ezeket a fogalmakat annyira nem csípem, de a nagyanyáim történetét elég inspirálónak tartom. Egyikük lelkész volt, másikuk ideg- és elmeorvos és egy olyan korban szereztek diplomát, amikor az egyetemi évfolyamukon rajtuk kívül szinte csak férfiak voltak. A családjukban is meg kellett küzdeni azért, amerre menni akartak, és ők megcsinálták.
Szerinted mitől lesz igazán hiteles egy szakember?
Számomra ennek legfontosabb aspektusa az, hogy a szakember maga is jár, járt önismeretbe/terápiába.
Mi a mottód?
Nincs mottóm, de azt igyekszem szem előtt tartani, hogy útközben élek. Szóval fontos, hogy amivel eltelik az életem ideje, az olyan legyen, aminek látom értelmét. A célokhoz vezető útnak is megérősnek kell lennie. 🙂
Ha egyetlen mondatot adnál útravalóul valakinek, aki most találkozik veled először, mi lenne az?
Nem szívesen válaszolok erre a kérdésre, mert ez leginkább attól függ, hogy ki az és van-e szüksége ilyen mondatra.
