Megtalálni a megfelelő segítő szakembert nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy valaki mellett biztonságban érezzük magukat, elköteleződjünk és fejlődjünk, rengeteg tényező együttállása kell: ilyen például a számunkra megfelelő módszer megtalálása, és a pszichológus személyisége is. Éppen ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk Nektek a nálunk praktizáló szakembereket – nem csak szakmailag, de emberileg is – hisz sokszor épp egy gondolat, egy mottó, egy preferencia segíthet abban, hogy megérezzük, kivel klappolunk igazán.
Lőrincz Beca viselkedéselemző, komplex művészetterapeuta, masszőr, aki a művészetek szinte minden területén otthonosan mozog. Egy igazi svájcibicska, akinek üléseit és csoportjait egy olyan különleges hangulat hatja át, aminek kialakításában egyaránt benne vannak utazásai, élettapasztalatai, saját sérülései, tanulmányai, és alkotói énje is. Beca a Safespace Műhelyben Tört fény című, havi gyakoriságú művészetterápiás alkalmaira, valamint egyéni üléseire várja az érdeklődőket.
Hogyan találtál rá a hivatásodra? Milyen élmény vagy történet erősítette meg benned, hogy ez az utad?
Sokáig nem hívtam hivatásnak, élet- és létforma a polihisztorságom. Először jött a művészet, az alkotás öröme és gyakorlása az életembe, majd egészen fiatalon a színházcsinálás, aztán a filmkészítés és újra a festés; de az akadémikus vonalak és teljesítmény kikényszerítő, egymásra licitáló része nagyon letört, begubóztam és sokáig megkérdőjeleztem magam. Nem is lett végül (vagy még?! hahaha) művészeti vonalon diplomám. Nemrég jöttem rá, hogy ezekben mind a közös metszéspont a közösségépítés, a magammal és másokkal való kapcsolódás volt.
Meghallani, megérteni egymást különböző finom dimenziókban, formákban és nyelveken volt számomra igazán érdekes és tanulságos.
Ezt az összeolvadást megtaláltam a művészetterápiában.
Gyerekkoromtól kezdve sok veszteség és elszakadás kísért. Babaként elszakadtam a szüleimtől, aztán később az iskolában rengeteg bántalmazás ért. Fiatal felnőttként voltak időszakok, amikor nagyon közel kerültem ahhoz, hogy teljesen széthulljak. Volt olyan pont, ahol tényleg azt éreztem: innen vagy tovább megyek, vagy eltűnök. A saját terápiás és önismereti munkám közben kezdtem először megérezni, hogy a fájdalom nem csak rombolni tud, hanem utat is mutathat. A gyermekvédelemben dolgoztam akkor pont, amikor úgy igazán először szembesültem azzal, mennyi kimondatlan trauma él az emberekben, a gyerekekben, a társadalomban, a világon, és milyen kevés valódi tér van a feldolgozására. Megéltem rendszerszintű tehetetlenséget, kiégést, megnemértettséget.
Nagyon kemény és kilátástalan időszak volt az, de ott értettem meg igazán és fogalmazódott meg bennem konkrétan, hogy rendszerek helyett emberekkel szeretnék dolgozni, valódi jelenléttel és ezen az úton a művészetterápia és a pszichológia képzések sokat tudtak emelni.
Mi számodra a leginspirálóbb a munkádban?
Az a pillanat, amikor valaki először megérzi, hogy nincs egyedül és hogy nem “rossz”. Amikor a szégyen kicsit hátrébb lép, a tekintet kitisztul, és megjelenik az egyén önmagához való visszakapcsolódásának első apró jele. Inspirál az emberi lélek mélysége, az átalakulás folyamata, a szabad alkotás megélése, öröme és az a bátorság, amivel valaki szembenéz önmagával.
Mit jelent számodra az, hogy „biztonságos tér”?
Egy olyan teret, ahol nem kell megjátszani magad. Ahol nincs sietség, ítélkezés vagy látszatelvárás, izzadságszagú hierarchia. Ahol a kimondhatatlan is kimondható, ahol azért tudjuk kimondani, mert vannak rá szavaink és ha még nincsenek, akkor a csendnek is van helye.
Számomra a biztonságos tér egy minőség, ami sokszor nem kívül, hanem inkább belül keresendő.
Mi az az első dolog, amit szeretnéd, hogy tudjanak rólad a klienseid/csoporttagjaid?
Hogy mire számíthatnak a közös munkában. Hogy nem fogom siettetni őket és nem fogom megmondani, mit kell érezniük. Hogy nem felettük vagy alattuk, hanem mellettük állok.
Mi segít neked feltöltődni?
Az alkotás, ahol nincs jó vagy rossz, csak jelenlét. A zene, és a teljes csend is. A természet, az elvonulás, és az őszinte, szívet kacagtató kapcsolódások.
Van-e egy könyv, film, zene vagy műalkotás, ami nagy hatást gyakorolt rád?
Nem tudnék választani, rengeteg ilyen hatás ért és nyitva próbálom tartani a szemem/szívem/agyam az újabb hatásokra. Az olvasás, a filmnézés, a zenehallgatás és egy igazán jó táncolás egy buliban mind a szabadság, az önazonosság és a tudattágítás különböző nyelvei számomra. Hamvas Béla írásain keresztül a science fictionön, a könnyed irodalmon és a sötét Lovecraft-i mélybugyrokon át mindennel el tudom szórakoztatni magam; a könnyed avagy az igazán sötét elvont dallamokkal együtt akár egészen összetett free jazz vonal, metál, rock és instrumentális vagy elektronikus monotonabb zenei dimenziók is el tudnak kapni. Talán Alejandro Jodorowskyt azért kiemelném, mint rendezőt és az El Topo című filmet tőle.
Miben változtatott meg téged a saját szakmai utad?
Megtanított még több alázatra és egymás iránti tiszteletre. Talán jobban értem, hogy a gyógyulás nem lineáris. Vissza lehet esni, újra lehet kezdeni, és ettől nem lesz semmi „elrontva”. Megtanultam, hogy a határaim megtartása életmentő is lehet.
Mit jelent számodra a jó segítő kapcsolat?
Egyenrangúságot és – bármilyen meglepő – egy kis könnyedséget is.
A jó segítő kapcsolatban ott a bizalom, de van határ is. Ez a kettő együtt tartja meg a teret szerintem.
Mit tanítanak neked a klienseid?
Hogy az emberek elképesztően erősek. Sokkal erősebbek, mint aminek sokszor magukat hiszik. És hogy a bizalom mindig ajándék. Bátorságot tanulok tőlük nap mint nap, hogy milyen elképesztő erő van abban, amikor valaki szembenéz önmagával.
Mitől hiteles szerinted egy segítő?
Attól, hogy meri vállalni a saját töréseit, fájdalmait, esetleg történeteit. Hogy nem tesz úgy, mintha már „készen lenne”. Számomra a hitelesség az önismeretből születik, attól, hogy ki meri mondani, hogy ő is úton van. Fontos számomra a transzparencia.
Mi a mottód?
Nincs mottóm, de úgy érzem, hogy itt van már az ideje kreálni egy párat és alkalmakhoz, helyzetekhez igazítva jelentőségteljesen végre bejátszani! 😀
Fotók: Dancs Enikő Bianka
