Megtalálni a megfelelő segítő szakembert nem egyszerű feladat. Ahhoz, hogy valaki mellett biztonságban érezzük magukat, elköteleződjünk és fejlődjünk, rengeteg tényező együttállása kell: ilyen például a számunkra megfelelő módszer megtalálása, és a pszichológus személyisége is. Éppen ezért úgy döntöttünk, bemutatjuk Nektek a nálunk praktizáló szakembereket – nem csak szakmailag, de emberileg is – hisz sokszor épp egy gondolat, egy mottó, egy preferencia segíthet abban, hogy megérezzük, kivel klappolunk igazán.
Sipos Zsú coach, akinek szívügye, hogy minden hozzá forduló számára megtalálja a hozzá leginkább passzoló csatornát. Nem csak egyedül, de párosan is fogadja klienseit – akár partnerrel, testvérrel, baráttal – , az éjjeli baglyoknak pedig éjszakai sétáló coachingot ajánl. Nyaranta a VALYO parton találkozhattok vele, ahol coaching-kóstolót tart az arra járó érdeklődőknek, ezzel is mutatva: a tér, az idő, a figyelem valójában bárhol megvalósulhat, ha van rá szándék.
Mi számodra a leginspirálóbb a munkádban?
Azt megtapasztalni újra meg újra, hogy sokszor milyen „kicsi” elég ahhoz, hogy valami megmozduljon a másikban. Egy kérdés, egy összenézés, egy benyomás megosztása, ami éppen akkor és úgy jön, hogy telibe talál.
Mit jelent számodra az, hogy „biztonságos tér”?
A biztonságos tér az valami olyan, ahol van bizalmam hátradőlni, van kedvem belefeledkezni és ahonnan van bátorságom nekirugaszkodni.
Mi az az első dolog, amit szeretnéd, hogy tudjanak rólad a klienseid?
Az, hogy nem fogok ítélkezni. Bármit hozol be azon az ajtón, mutatsz meg magadból, mondasz ki hangosan, nem fog leszakadni a plafon, nem foglak megvetni, nem borulok ki tőled.
Mi segít neked feltöltődni?
Kb. bármi, amit szabadon, idő- és tennivalók szorítása nélkül, csak úgy a magam kedvére teszek, egyedül és társaságban is. A lényeg a kötelmek nélküli jelenben lét.
Van-e egy könyv, film, zene vagy műalkotás, ami nagy hatást gyakorolt rád, és szívesen megosztanád a világgal?
Salman Rushdie – Talpa alatt a föld (könyv), Az évszázad gyermekei (film), Patti Smith (zene), Marina Abramovic (műalkotás)
Mi az a mondat vagy gondolat, ami gyakran elkísér? Van olyan kérdés, amit gyakran felteszel magadnak?
Minden történetnek csak a fele vagyok én. Ezt mióta néhány éve tudatosítottam magamban, sokkal könnyebben mozgok a nehéz/bonyolult emberi viszonyaimban is.
Nem vagyok egy visszafogott, konfliktuskerülő karakter, alapvetően hangosan, lendületesen létezem, és nem igazán szempont nekem, hogy beolvadjak vagy megfeleljek kimondatlan szabályoknak, társadalmi elvárásoknak. A szabadságom fontos, de rombolni, bántani nem akarok. Szóval leggyakrabban azt kérdezem utólag magamtól önreflektíven, hogy túl sok voltam-e?
Mit jelent számodra a „jó segítő kapcsolat”?
A saját megfogalmazásomban az általam művelt coaching definíciója: idő, tér és figyelem, ami rólad szól, érted van.
Ha jó a közös munka, mindketten ezt éljük meg, ha pedig igazán jó, akkor ráadásul egészen természetesen és egyfajta flow-ban.
Mit tartasz a legnagyobb tévhitnek a munkáddal kapcsolatban?
Azt, hogy majd a coach megmondja. Hogy mit csinálj, hogy mi a megoldás, hogy merre menj. Nem mondom meg, mert nem tudom. Hogyan is tudhatnám helyetted? Nem adok tanácsot, nem fejtelek meg, nem adok választ helyetted a kérdéseidre. Abban támogatlak, hogy mindezeket Te magad megtaláld, megfogalmazd, megértsd. Mert a saját életednek Te vagy az ismerője, felelőse, főszereplője.
Van-e kedvenc rituáléd a mindennapokban?
A puzzle 🙂 Imádok kirakózni, tökéletes földet érés ez nekem mindig a zsúfolt és sűrű hétköznapjaimból. Nem mindennapos, de nagyon gyakran történik. Ami viszont minden egyes este/éjszaka utolsó felvonása, az az olvasás, ágyban, elalvás előtt. Régimódi vagyok, semmi e-book, nagyon szeretek könyvtárba járni és vaskos könyveket hazacipelni.
Mit tanultál leginkább a klienseidtől/csoporttagjaidtól?
Azt, hogy nincs két egyforma történet. A hétköznapokban hajlamosak vagyunk mintázatokat, ismétlődő jelenségeket felfedezni mások életében, és kívülről reflexből megállapítani, ki miben van. Viszont egészen kicsit közelebb lépve rögvest kiderül és bebizonyosodik újra meg újra, hogy
a kontúrok talán hasonlóak, de az egyes ember mozgatórugói, meghatározó élményei, érzésvilága, motivációi, félelmei mind egyediek és különbözőek. Nem unok meg rácsodálkozni erre a végtelen sokféleségre.
Kik a te valódi, hétköznapi hőseid, példaképeid?
A 91 éves nagymamám végtelen derűjét és rugalmasságát őszintén csodálom és nagyra tartom. Az én szememben mindenki hétköznapi hős, aki képes kizoomolni a saját kis világából és figyelemmel, érdeklődéssel, elfogadással fordulni mások felé. Néha csak ennyit adhatunk egymásnak, egy meleg mosolyt, egy kedves mondatot, de szerintem ez mind számít, hiszen ilyen apró élményekből áll össze egy napunk.
Szerinted mitől lesz igazán hiteles egy szakember?
A szakmai felkészültség, határok kezelése, felelősség és etikai alapelvek mellett úgy gondolom, attól lesz igazán hiteles, ahogy él. A mindennapjaiban, a privát életében, olyankor is, amikor senki nem látja. És attól, hogy nincs rosszabbul, mint az, aki hozzá fordul. Ér nemjól lenni, de segítőként emberekkel foglalkozni szerintem csak akkor tudok felelősen, ha egyben vagyok.
Mi a mottód?
Nincs mottóm, de most két gondolat eszembe jut, ha frappáns és meghatározó mondást keresek. Mindkettő nevetnivalóan egyszerű. Egyrészt: az vagy, amit megteszel. Másrészt anyukám bölcsessége: egyszerre csak egy lépés.
Ha egyetlen mondatot adnál útravalóul valakinek, aki most találkozik veled először, mi lenne az?
Attól függ, milyen volt ez a bizonyos első találkozás. 🙂 Biztosan valami olyasmit, ami a közös, együtt töltött időnkből formálódott meg bennem, itt és most. Valamit, ami számunkra aktuálisan valós és velős.
